A Szerző

Isten hozott Bódi Zsolt hivatalos blogjában, itt mindig naprakész információkat kaphatsz írói munkásságáról.

Bejegyzések

 

Kell néhány jó szó, ami mindenkinek az,
És ugyanazt jelenti.
Vagy csak néhány hang, ami örökre megmarad,
S mindenki remélheti.
Bárhol élsz, valaki mindig
Hideg, mint a kő
De ha a szíve nem tud fájni,
Hamar elragadja az idő.
 
Kell néhány jel az embernek ma,
Hogy ő is valaki.
De bármi is jön, bármit is teszel másokkal,
Azt egyszer megköszönik.
Bárhol élsz, valaki valamikor,
Valamitől fél,
De ha a szíve nem bátor,
Elhullik, mint fáról a levél.

 

Szólj hozzá!

A felhők felett egy sziklán állva
A végítéletre várva,
Messze az otthontól, túl sok az idegen:
Mindenki bámul, félve és ridegen.
A kaput szárnyas őrök őrzik,
Máglya vagy megváltás vár itt:
Van, aki élve égett el,
Van, akit az ég mentett meg.
Sem földért, sem aranyért,
Sem kőért, sem pénzért
Már ezt a lelkemet
Nem menthetem meg
 
A felhők alatt, a földön két lábon állva
Emberként mozoghattam.
Közel az otthonhoz, nem értékeltem,
Senkit sem ismertem vagy kerestem.
Most itt a kapuban könnyű félni,
Nem vágyom a máglyán égni.
Van, aki élve érez engem,
Van, aki még megmenthet
Sem földért, sem aranyért,
Sem kőért, sem pénzért
Soha ezt a lelkemet
Nem adhatom el

Szólj hozzá!

 

Félhomályban forró a levegő,
Érzékeket mozgat ma minden erő.
Nincs most beszéd, csak suttogás,
Minden érintés és tapintás/
Az ösztönöket ébreszti fel.
Most csak a pillanatra emlékszem.
Túl vékonyak a falak,
Hallod a neszt és a zajt?
Minden érzés vörösen izzik:
Ő is a másik boldogságát keresi!
Köztünk ma már nincs több tabu,
Végre kinyílt minden kapu,
Szemedbe nézve jön az érzés,
Hogy nem kell más csak egy érintés!
A boldogság a tekintetünkből szól…

 

Szólj hozzá!

 

Nem vagyok sem növény, sem ember, sem állat,
Csak egy lény, kinek vállán ül az örök bánat.
S hogy miért talál rám a magány?
Számomra ez az örök talány.
Míg fekszem magányomban,
Tervezed halálomat.
Míg én tisztán szeretek,
Addig észre sem veszed.
Míg küzdök könnyeimmel,
Örömöd leled mindenben.
Míg én őszinte vagyok,
Még magadnak is hazudsz.
Míg harcolok érzéseimmel,
Magadat boldognak hiszed.
Míg tudom, hogy mi kell nekünk,
Te harcolsz ellenünk.

 

Szólj hozzá!

23.
június

Vírus

bodizsolt  |  2 komment

 

Testem forró lázban égett,
Míg életed adtad volna értem.
Egy lázban, mely mindig jólesik,
Úgy éreztem, rajtunk kívül senki sincs
Mindig erősen szorítottad kezemet,
S én tudtam, hogy elengedni sosem kell.
 
Tudtad, hogy minket mi éltet,
Ez egy vírus, mely érez.
Nem volt fájdalom, nem volt kín,
Nem volt bánat, nem volt rossz semmi
Egy láthatatlan erő tartott minket össze,
Jöhetett bármi, soha nem engedett el.
 
Benned a vírus méreg lett,
S nem hagytad, hogy segítsek.
Pedig lehettem volna én a gyógyír,
Mely testedet, lelkedet megmenti.
Nem hagytad, hogy szorítsam kezed,
Mikor a betegség az érzéseidet öli meg.
 
Terjed bennem a méreg,
A fájdalom járja át a testem.
Álmatlan éjszakákon öl a kín,
Úgy érzem, a Halál végre magához hív.
Egy láthatatlan kéz szorítja lelkemet,
S nem engedi, míg ki nem facsar mindent belőle.

 

2 komment

 

Gyenge vagyok és fázom
Az éjszaka nehezedik rám most.
Lassan csukódik a szemem,
Pillanatnyi sötétség borít el:
Villódzó fények az éjsötétben,
Zuhanok az örök mélységbe.
 
Egyedül vagyok és várok./
És már valami mást is látok:
Az éber világból emlékképek
Lepnek el, torz alakok képében.
Valós kérdések az éjsötétben:
Rémálom vagy emlékek?
 
Egyedül vagyok és fázom,
Nem tudom, meddig tart az álom.
Ébrednék, nyitnám a szemem,
De a sötétség nem enged.
Villanó szörnyek az elmémben,
Rémálom vagy emlékek?
 
Gyenge vagyok és várok:
Az örök éjben magányosan állok
Kételyeimmel, félelmeimmel,
A torz alakok képével, mely
Nem álom, hanem megváltozott emlékek,
Tudom, hogy itt maradok az örök mélységben.

3 komment

 

 
Ha én lennék az erő, legyél te a kar,
Amely mindent irányítás alatt tart!
Megvan az érzés, hogy végre társra leltél?
Az érzés, amivel feküdtél és keltél:
Felrepít, veled száll, ameddig csak érsz,
Kell az igazság, hogy szabadon élj!
Így minden gondolatom kimondatlan még…
Kell az ég, hogy lásd a valódi fényt!
Sebzett szívemhez újra hozzáérj!
Tudod: megadom, ha azt akarod,
A megoldásra mindig van egy titkos ajtó!
 
Ha te vagy a fény, én árnyékba bújva,
Fékezetlen erődet tartom kordában!
Érezd, hogy ott leszek veled az út végén,
Mert én vagyok te, te pedig én,
Te is ugyanazt kérd és éld:
Nem kell más, csak hogy társ legyél!
Így minden gondolatom egyetlen mondatom rég…
Kell az ég, hogy lásd a valódi fényt!
Élj, s életem magadnak kérd!
Tudom: megadom, mert azt akarod,
A megoldásra mindig van egy titkos ajtó!
 

3 komment

 

 
Összeomlott reménnyel
Az egész lélek is eltűnhet.
Az apró dolgok az életben kellenek.
 
Hazugságok helyett,
Bizalom kell az embernek.
Az apró dolgok az életben kellenek.
 
A tágra nyílt lélek
A szeretetet ébreszti fel.
Az apró dolgok az életben kellenek.
 
Egy pont mindig kell,
Ahol mindenki megpihenhet.
Az apró dolgok az életben kellenek.
 
Amit valaha is akart az ember,
Hogy valaki vegye végre észre.
Az apró dolgok az életben mindenkinek kellenek.
 
Tudtam, hogy meghallasz egyszer,
És hittem, hogy együtt leszünk örökre.
Az apró dolgok az életben nekünk is kellenek.
 
Mert nincs titkod előttem,
A hazugságok eltűntek örökre.
Az apró dolgok az életben Neked is kellenek.
 
Kinyújtod a kezed értem,
Így tudom, hogy mennyit jelentek Neked.
Az apró dolgok az életben nekem is kellenek.
 
Tudom, hogy van egy hely,
És Hozzád menekülhetek.
Az apró dolgok az életben nekünk is kellenek.
 
Amit valaha is akart az ember,
Hogy valaki felnézzen rá végre.
Az apró dolgok az életben mindenkinek kellenek.

 

6 komment

 


 
Hangok, és zajok.
Hideg minden pont.
Mintha a képzeletem lenne a saját börtönöm.
Az éjben és a csendben nem lelem örömöm.
Tudom, hogy ebből semmi sem igaz
De valami korlátozza az agyam.
Félek, mert árnyak közelítenek,
Elmúlt lelkek kergetnek.
 
Minden erőmmel harcolok.
Levegő után kapkodok.
Minden képzeletem nyoma a körmömön,
De tudom, hogy megszabadítasz a börtönből:
Te adsz erőt, hogy hinni tudjak,
Hogy a holt lelkeknek nincs útjuk.
Érzem, hogy az árnyak eltűnnek,
Feldúlt lelkem végre lehűlhet.

 

4 komment

 
Azt álmodtam, hogy eltűntél.
Az egész oly ijesztő volt.
Mégis, senki sem félt,
Mert tudták, hogy nem valós.
 
Az álmomból felkelvén
Csak ez az egy félelmem volt,
Amit rögtön megszűntettél,
Mikor előttem volt teljes valód.
 
Ne aggódj semmiért!
Csak érted dobogok,
Mindenem a Tiéd,
Mindent megosztok.
 
Nem minden a külsőség:
A felszínen erősnek látszom,
De nincs tökéletesség,
És ezt Te is jól tudod.
 
Ne neheztelj rám ezért!
És mikor Veled lenni nem tudok,
Kérlek, képzelj magad mellé,
S hagyjd kint minden gondod! 

5 komment

süti beállítások módosítása