A felhők felett egy sziklán állva
A végítéletre várva,
Messze az otthontól, túl sok az idegen:
Mindenki bámul, félve és ridegen.
A kaput szárnyas őrök őrzik,
Máglya vagy megváltás vár itt:
Van, aki élve égett el,
Van, akit az ég mentett meg.
Sem földért, sem aranyért,
Sem kőért, sem pénzért
Már ezt a lelkemet
Nem menthetem meg
A felhők alatt, a földön két lábon állva
Emberként mozoghattam.
Közel az otthonhoz, nem értékeltem,
Senkit sem ismertem vagy kerestem.
Most itt a kapuban könnyű félni,
Nem vágyom a máglyán égni.
Van, aki élve érez engem,
Van, aki még megmenthet
Sem földért, sem aranyért,
Sem kőért, sem pénzért
Soha ezt a lelkemet
Nem adhatom el
