Gyenge vagyok és fázom
Az éjszaka nehezedik rám most.
Lassan csukódik a szemem,
Pillanatnyi sötétség borít el:
Villódzó fények az éjsötétben,
Zuhanok az örök mélységbe.
Egyedül vagyok és várok./
És már valami mást is látok:
Az éber világból emlékképek
Lepnek el, torz alakok képében.
Valós kérdések az éjsötétben:
Rémálom vagy emlékek?
Egyedül vagyok és fázom,
Nem tudom, meddig tart az álom.
Ébrednék, nyitnám a szemem,
De a sötétség nem enged.
Villanó szörnyek az elmémben,
Rémálom vagy emlékek?
Gyenge vagyok és várok:
Az örök éjben magányosan állok
Kételyeimmel, félelmeimmel,
A torz alakok képével, mely
Nem álom, hanem megváltozott emlékek,
Tudom, hogy itt maradok az örök mélységben.