Nem vagyok sem növény, sem ember, sem állat,
Csak egy lény, kinek vállán ül az örök bánat.
S hogy miért talál rám a magány?
Számomra ez az örök talány.
Míg fekszem magányomban,
Tervezed halálomat.
Míg én tisztán szeretek,
Addig észre sem veszed.
Míg küzdök könnyeimmel,
Örömöd leled mindenben.
Míg én őszinte vagyok,
Még magadnak is hazudsz.
Míg harcolok érzéseimmel,
Magadat boldognak hiszed.
Míg tudom, hogy mi kell nekünk,
Te harcolsz ellenünk.
