Bódi Zsolt blogja

Nem veszítelek el többé! 

Vidd el!

Nem hallak, mégis a fejemben beszélsz,

Nem látlak, mégis belül hozzám érsz.

Nincs benned érzelem, mégis magadhoz hívsz

Nem érzel már semmit, mégis sírsz,

Nem kellek neked, de magadhoz láncolsz

Nem engedsz el, de számodra jéghideg vagyok.

Vidd a hangod, ne halljalak többé,

Vidd az arcod, ne lássalak többé,

Vidd az emlékeink, ne érintsen többé,

Már meg az, ami a múlté!

Nem mondod, mégis lelked rabja vagyok még,

Nem tudod, mégis túl sokat kérsz

Nincs senki más, ki magához így szorít.

Nem érzel semmit, mégis sírsz,

Nem érzed, mégis életem átkarolod:

Nem engedsz el, de számodra jéghideg vagyok.

Vidd a hangod, ne halljalak többé,

Vidd az arcod, ne lássalak többé,

Vidd az emlékeink, ne érintsen többé,

Már meg az, ami a múlté!

Nem akarom hallani, hogy hozzám beszélsz,

Nem akarom érezni, hogy hozzám érsz,

Nincs értelme, hogy magadhoz hívj;

Nem ugyanazt érzed, nincs értelme, hogy sírj!

Nem kellek neked, kérlek ne is láncolj magadhoz!

Nem engedsz el, pedig felejteni akarok!

Vidd a hangod, ne halljalak többé,

Vidd az arcod, ne lássalak többé,

Vidd az emlékeink, ne érintsen többé,

Már meg az, ami a múlté!

Üresjárat

Nekem akárki akármit mondhat,

Hisz a feldobott kérdés visszaszállhat,

És nem minden fekete vagy fehér

A szürke, a barna, a zöld is néha elér.

Csak játszd, s végén majd eldől!

Mi a kérdés, mi a válasz, és rájössz,

Hogy az egész játszma, amit életnek nevezel

Egy hajó, amit a világ-folyón evezel.

De a lényeg az egészben az,

Hogy a lépést csak magaddal tartsd:

Éld úgy, hogy ne legyen fekete vagy fehér

Mert ha jó egy szín, mindennel felér!

De játszd, és a végén majd eldől

Mi a kérdéseidre a válasz, és rájössz,

Hogy az egész játszmát Veled képzelem el!

S remélem, ezentúl Te is velem evezel.

Kedves Olvasóim!

Elérkezett egy újabb hét (persze még mindig kommentek nélkül, de már meg sem lepődök :) ), s döntésre jutottam! A múlt héten nagyon sok impulzus ért a jelenlegi munkámmal kapcsolatban, és sikerült elhatároznom magam. Ez így nem mehet tovább! Én író, költő, újságíró vagyok, semmi más. Ehhez értek. Ezt is kell csinálnom, mert ezt szeretem! Innentől kezdve ebből nem engedek, csak az írásra koncentrálok: cikkek, kritikák, vers, regény! Előbb utóbb csak elérem a célom, vagy éhen halok (bár ez csak nem következik be)!

Summa summárum készüljetek, mert hamarosan megjelenik (még az idén) a verses kötetem, s elkészül a regényem (szintén az idén)!

De nem akarom, hogy az oldal öncélú legyen, hiszen nem azért készült, úgyhogy következzen egy ide illő vers az Első Lépésből!

Jó olvasgatást, s továbbra is várom a hozzászólásokat!

....................................Zs

Mászni

Be akarok mászni mindenki fejébe,

Mindenkijében ott akarok lenni.

Tudni akarom, hogy mi van az elméjében,

És, hogy ott vagyok-e én is,

Mit alkottam az emberek tudatában,

Belőlem is jutott-e a nagyvilágból?

Ott akarok lenni a világ gyomrában

Részesülni akarok a mindentudásból.

Be akarok mászni mindenki fejébe,

Tudni akarom, hogy ott vagyok-e én is.

Ha nem, be kell jutnom, mert

Maradandót akarok alkotni.

Kedves Olvasóim!

Az utóbbi időben úgy érzem, hogy szakmailag mélyponton vagyok, és ez napról napra rosszabb lesz. Az a helyzet, hogy a mostani munkámmal nem vagyok megelégedve, úgy érzem ez nem nekem való. Semmi mást nem szeretnék, csak írni. Írni, és az írásból megélni. De úgy látszik, ez teljesen lehetetlen ma Magyarországon. Soha semmi nem volt egyszerű itthon, de napjainkban minden az ismeretségen múlik, s nem a tehetségen vagy a vérverejtékes munkán. Szomorú... Távol álljon tőlem a politika, én az érzelmek embere vagyok, s ezt is szeretném közvetíteni. Szeretném, ha valakit művésznek neveznek, akkor ne egy bohókás, idealista, a munkától félő embert lássanak a szó mögött, hanem egy ugyanolyan hivatást, mint mondjuk az ügyvéd, az orvos!

Kezdek komolyan elkeseredni emiatt, lassan nem lesz több ötletem, mivel tudnám ezt az álmomat elérni. Anyám egyszer azt mondta nekem, hogy ha valamit a fejembe veszek, akkor azt én véghez is viszem. Lehet, hogy nem abban a pillanatban, lehet, hogy csak évekkel később, de véghez viszem. Próbálok e szerint élni, de olykor komolyan elvesztem a hitem, s rendszerint akkor jön valahonnan a segítség, az ihlet, a megvilágosodás.

Úgy gondolom ennek a segítségnek most már itt az ideje, hogy életem egyik legnagyobb álmát megvalósítsam!

Na de véget vetek ennek a melankóliának, biztos közrejátszik jelenlegi- egyre romló- egxisztenciális helyzetem, a "művész lelkem", meg ez a márciushoz annyira nem illő szomorkás idő. Úgyhogy fel a fejjel (mondom magamnak, s mindenkinek), olvassátok következő versemet, és külön örülnék ha kommentjeitekkel segítenétek munkámat!

Köszönöm...................................................................................Zs

Könnyebb Elfutni

Néha úgy érzem,

Minden ajtó bezárul előttem.

A legmélyebb titkokat

Senki sem láthatja,

A sebek, melyek égnek,

Soha nem forrnak be

Mint mozgóképek a fejemben,

Úgy járnak körülöttem.

Könnyebb elfutni,

Mint szembenézni vele.

Könnyebb elmenekülni,

De a fájdalmat magammal viszem.

Néha visszaemlékszem

A múltam sötét részére,

Látom a régi álmokat.

„Bár ne lennének”- azt kívántam.

De egyszer majd elmegyek,

S nem nézek vissza többet.

Ha mégis megteszem a múltam már nem lesz.

Könnyebb elfutni,

Mint szembenézni vele.

Könnyebb elmenekülni,

De a fájdalmat magammal viszem.

Csak kitörlök mindent,

És elölről kezdem

A színlelt életem,

Mert változtatni nehezebb

Könnyebb elfutni,

Mint szembenézni vele.

Könnyebb elmenekülni,

De a fájdalmat magammal viszem.

Kedves Olvasóim!

Szomorúan tapasztalom, hogy nem akaródzik senki sem kommentezni, vagy épp nem jó helyen próbálkozik.

Ennek ellenére én továbbra is szállítom a verseket hétről hétre, mert a látogatottság szépen növekszik, hála az egyre nagyobb marketingnek :)!

Bizonyára mindenkivel előfordult már, hogy hullámvölgybe kerül az élete. Ez nem éppen a legjobb érzés, de az élet már csak ilyen!E heti költeményem szintén az Első Lépés kötet részét képezi, s erről a hullámvölgyről szól.

Jó szórakozást.............................................Zs

Dombok És Völgyek

Túl az álmokon, s az éveken

Vágyakba lehelhetsz életet,

Ez az, ami téged is hajt egyre;

A céltól vagy még mindig egybe.

Mégis érzed, hogy idegen vagy/

Idebent. De soha se hagyd magad!

Mert ahogy a tél után a nyarat várod

Úgy lesz minden olvadt és fagyott.

Mert ahogy domb után völgy jön,

Te is úgy leszel egyszer lent, egyszer fönt.

Túl az álmokon vagy az életen,

Mindegy hol, csak jó helyen.

Érzed, hogy fel kéne végre mászni,

Mert lent nincs más, csak az üres semmi

És emlékből nem lesz élmény vagy kérdés,

Csak fakul, ahogy halad előre a lépés.

Mert ahogy a tél után a nyarat várod

Úgy lesz minden olvadt és fagyott.

Mert ahogy domb után völgy jön,

Te is úgy leszel egyszer lent, egyszer fönt.

Kedves Olvasók! Tudom, hogy úgy volt, hogy ma regény részlet került publikálásra, de egy nagyon jó barátom tanácsára nem habzsolom az élvezeteket. Ezért most az "Első Lépés"-ből olvashattok egy újabb szerzeményt, arról, hogy mindenkinek kell egy támasz az életben, mindenkinek kell egy "Hős"!

Jó szórakozást, továbbra is várom a (z eddig még hiányzó) kommenteket!

.......................................................Zs

A Hős 

Csak egy álom volt, és én melléd álltam,

S minden rossz gondolat és vágyszó elszálltak.

Nincs erőm, sem szárnyam, csak a szívem,

De engedd, hogy a hősöd legyek!

Félek, gyenge vagy, hogy magasan szárnyalj.

Mélyben jönnek és támadnak az árnyak!

Nem állhatsz és várhatsz a sok szörnyre,

Inkább engem nevezz hősödnek!

Tudom, hogy minden jön, amit vártam,

Engedd, a bajban had nyújtsak támaszt!

Elhiszem, hogy ilyen még nem volt benned:

Egy ember, aki csak érted élne!

Újabb hét telt el a Tündér-Kép bejegyzése óta, és bár a látogatások száma szépen növekszik, csak a kommentek nem akarnak jönni. A kommentek nem azért kellenek, hogy a májamat hízlaljam, hanem, hogy a tetszési illetve nem-tetszési indexet fel tudjam mérni. Ezért kérnék mindenkit, aki elolvassa egy-egy bejegyzésemet, formáljon véleményt, kérdést, kérést. Köszönöm.

És akkor itt a következő költemény, ami a boldogság kereséséről szól, és arról, hogy az emberek mi mindent tesznek meg érte, úgy hogy közben el is mennek mellette.

Jó szórakozást, és várom a kommenteket!

A Vadász

Lehet, akár maga a halál,

Vagy a pokol tüze, ami az utamba áll,

Mert én vagyok, az ki/

Mindig a teljességet keresi;

Nem pusztán egy vadász,

Aki nem a kitaposott ösvényen jár,

S kapar a fényre

Foggal, körömmel.

Minden szárny,

Ami tollakból áll,

Minden pillantás,

Amit tőlem vársz,

A testem/ addig visz tovább,

Amíg mellettem állsz

Lehet, akár a mennyország,

Vagy a boldogság, ami a magasba ránt,

Mert van, aki mindig elhiszi,

Hogy a vadász egyszer elengedi.

Mindenki a boldogságra vár,

Mégis maguknak okoznak kárt,

De küzdenek érte

Foggal, körömmel

Minden szárny,

Ami tollakból áll,

Minden pillantás,

Amit tőlem vársz,

A testem/ addig visz tovább,

Amíg mellettem állsz

Update: a legközelebbi bejegyzésem egy regéyn részlet lesz, érdemes lesz visszanézni pár nap múlva!

Kedves olvasóim!

Eltelt egy hét az első bejegyzésem óta, remélem sikerült a Képzelet Ajtaját elolvasni, értelmezni, ugyanis itt a soron következő költemény Tündér-Kép címmel. Eme vers egy álomról szól, amiben előre megálmodtam párommal való találkozásunkat! Csak egy megjegyzés: azóta is boldogan élünk....

A legtöbb pályázatra ezt a versemet adtam be, és általában sikert aratott az olvasó közönség körében!

Jó szórakozást:..........................................................Zs