Oly sokszor kértem már,
Egy egész életen át vártam rá,
Hogy magával ragadjon az érzés,
Hogy többé ne legyen kérdés:
Valóban élsz-e vagy csak bennem létezel,
Megtalállak-e valaha, valahol a lelkemnek?
Mikor oly erős volt a vágy
Csak egy pillantás, egy villanás várt.
Nem volt több félelem, s rejtély:
Lángra gyúlt bennem a remény,
Hogy Te az vagy nekem, mint só a tengernek!
Azóta nap mint nap minden pillantásod az égig emel!
