A Szerző

Isten hozott Bódi Zsolt hivatalos blogjában, itt mindig naprakész információkat kaphatsz írói munkásságáról.

Bejegyzések

 


 
Hangok, és zajok.
Hideg minden pont.
Mintha a képzeletem lenne a saját börtönöm.
Az éjben és a csendben nem lelem örömöm.
Tudom, hogy ebből semmi sem igaz
De valami korlátozza az agyam.
Félek, mert árnyak közelítenek,
Elmúlt lelkek kergetnek.
 
Minden erőmmel harcolok.
Levegő után kapkodok.
Minden képzeletem nyoma a körmömön,
De tudom, hogy megszabadítasz a börtönből:
Te adsz erőt, hogy hinni tudjak,
Hogy a holt lelkeknek nincs útjuk.
Érzem, hogy az árnyak eltűnnek,
Feldúlt lelkem végre lehűlhet.

 

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

https://bodizsolt.blog.hu/api/trackback/id/tr81972165

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

AntCata 2010.05.04. 12:17:56

Ez a vers olyan... hátborzongató. Talán nem ez rá a legjobb szó, de nekem ez jött át. Amúgy jó vers ez is, mint a többi. :)

bodizsolt 2010.05.10. 19:29:29

@AntCata: Így is van, ennek is szántam. Hátborzongatónak. Akkor ezek szerint sikerült átadnom azt az érzést, amit belső félelemnek hívnak...

AntCata 2010.05.11. 21:13:43

Nagyon ráérzek a verseidre... :) Arra, hogy mit szeretnél mondani velük. Ezek után dedikált példányt kérek majd a verseskötetedből...:)

AntCata 2010.05.11. 21:14:18

Tudok én valamit... :)
süti beállítások módosítása