Azt álmodtam, hogy eltűntél.
Az egész oly ijesztő volt.
Mégis, senki sem félt,
Mert tudták, hogy nem valós.
Az álmomból felkelvén
Csak ez az egy félelmem volt,
Amit rögtön megszűntettél,
Mikor előttem volt teljes valód.
Ne aggódj semmiért!
Csak érted dobogok,
Mindenem a Tiéd,
Mindent megosztok.
Nem minden a külsőség:
A felszínen erősnek látszom,
De nincs tökéletesség,
És ezt Te is jól tudod.
Ne neheztelj rám ezért!
És mikor Veled lenni nem tudok,
Kérlek, képzelj magad mellé,
S hagyjd kint minden gondod!
