A képzeleted játszott Veled,
S ezért eldobnál engem.
Már nem az van benned, mint rég,
Már nem az az érzés, nem az a tűz ég.
Csupán egy álom lett volna?
Hisz egy képet őrzök Rólad!
A fájdalom, mint a hideg szél,
Most csontig hatol, mégis bennem él!
Sötétség borított be mindent,
Mert félelmed az én félelmem is lett.
Mert nem az vagyok Neked, mint rég,
Mert már nem azt érzed, amit én.
Csupán egy álom lett volna?
Hisz egy képet őrzök Rólad!
Fájdalmunk közösen ég,
Szívünkig hatol, és bennünk él!
Mindennek vége, érzem,
Mert mindig ettől féltem.
Hogy egyszer kihűl az érzés,
S a tűz tovább már nem ég.
Csupán egy álom lett volna?
Hisz egy képet őrzök Rólad!
Mint egy szörny, a szenvedés,
Most darabokra tép szét!
A képzelet játszik csak Veled,
Ezt tudnod kell,
Mert még az van benned, mint rég,
Még mindig egy érzés, egy tűz ég
Csupán egy álom lett volna?
Hisz egy képet őrzöl rólam!
Tedd fel a kérdést: egy fikcióért
Élnél, halnál, elvérzenél?
A képzeletedet legyőzted,
S semmiért nem dobnál el
Mert amíg azt érzed, mint rég
Addig a tűz is tovább ég.
Csupán egy álom lett volna?
Hisz egy képet őrzünk Rólad és rólam!
Nincs több kín, fájdalom és szenvedés
Nem veszítelek el többé!