Vidd el!
Nem hallak, mégis a fejemben beszélsz,
Nem látlak, mégis belül hozzám érsz.
Nincs benned érzelem, mégis magadhoz hívsz
Nem érzel már semmit, mégis sírsz,
Nem kellek neked, de magadhoz láncolsz
Nem engedsz el, de számodra jéghideg vagyok.
Vidd a hangod, ne halljalak többé,
Vidd az arcod, ne lássalak többé,
Vidd az emlékeink, ne érintsen többé,
Már meg az, ami a múlté!
Nem mondod, mégis lelked rabja vagyok még,
Nem tudod, mégis túl sokat kérsz
Nincs senki más, ki magához így szorít.
Nem érzel semmit, mégis sírsz,
Nem érzed, mégis életem átkarolod:
Nem engedsz el, de számodra jéghideg vagyok.
Vidd a hangod, ne halljalak többé,
Vidd az arcod, ne lássalak többé,
Vidd az emlékeink, ne érintsen többé,
Már meg az, ami a múlté!
Nem akarom hallani, hogy hozzám beszélsz,
Nem akarom érezni, hogy hozzám érsz,
Nincs értelme, hogy magadhoz hívj;
Nem ugyanazt érzed, nincs értelme, hogy sírj!
Nem kellek neked, kérlek ne is láncolj magadhoz!
Nem engedsz el, pedig felejteni akarok!
Vidd a hangod, ne halljalak többé,
Vidd az arcod, ne lássalak többé,
Vidd az emlékeink, ne érintsen többé,
Már meg az, ami a múlté!
