Ha én lennék az erő, legyél te a kar,
Amely mindent irányítás alatt tart!
Megvan az érzés, hogy végre társra leltél?
Az érzés, amivel feküdtél és keltél:
Felrepít, veled száll, ameddig csak érsz,
Kell az igazság, hogy szabadon élj!
Így minden gondolatom kimondatlan még…
Kell az ég, hogy lásd a valódi fényt!
Sebzett szívemhez újra hozzáérj!
Tudod: megadom, ha azt akarod,
A megoldásra mindig van egy titkos ajtó!
Ha te vagy a fény, én árnyékba bújva,
Fékezetlen erődet tartom kordában!
Érezd, hogy ott leszek veled az út végén,
Mert én vagyok te, te pedig én,
Te is ugyanazt kérd és éld:
Nem kell más, csak hogy társ legyél!
Így minden gondolatom egyetlen mondatom rég…
Kell az ég, hogy lásd a valódi fényt!
Élj, s életem magadnak kérd!
Tudom: megadom, mert azt akarod,
A megoldásra mindig van egy titkos ajtó!