Újabb hét telt el a Tündér-Kép bejegyzése óta, és bár a látogatások száma szépen növekszik, csak a kommentek nem akarnak jönni. A kommentek nem azért kellenek, hogy a májamat hízlaljam, hanem, hogy a tetszési illetve nem-tetszési indexet fel tudjam mérni. Ezért kérnék mindenkit, aki elolvassa egy-egy bejegyzésemet, formáljon véleményt, kérdést, kérést. Köszönöm.
És akkor itt a következő költemény, ami a boldogság kereséséről szól, és arról, hogy az emberek mi mindent tesznek meg érte, úgy hogy közben el is mennek mellette.
Jó szórakozást, és várom a kommenteket!
A Vadász
Lehet, akár maga a halál,
Vagy a pokol tüze, ami az utamba áll,
Mert én vagyok, az ki/
Mindig a teljességet keresi;
Nem pusztán egy vadász,
Aki nem a kitaposott ösvényen jár,
S kapar a fényre
Foggal, körömmel.
Minden szárny,
Ami tollakból áll,
Minden pillantás,
Amit tőlem vársz,
A testem/ addig visz tovább,
Amíg mellettem állsz
Lehet, akár a mennyország,
Vagy a boldogság, ami a magasba ránt,
Mert van, aki mindig elhiszi,
Hogy a vadász egyszer elengedi.
Mindenki a boldogságra vár,
Mégis maguknak okoznak kárt,
De küzdenek érte
Foggal, körömmel
Minden szárny,
Ami tollakból áll,
Minden pillantás,
Amit tőlem vársz,
A testem/ addig visz tovább,
Amíg mellettem állsz
Update: a legközelebbi bejegyzésem egy regéyn részlet lesz, érdemes lesz visszanézni pár nap múlva!
